Sajnos sem a közép-, sem a felsőoktatási intézményekben nem tanítják, hogyan kell boldogulni munkavállalóként, ezért néhány fontos dologra érdemes felhívni a figyelmet.

Nézzük akkor sorjában az elvárásokat, amelyeket nevezhetnénk akár "Az állásra pályázók 12 pontjának" is. Lehet, hogy némelyik pont keménynek, nyersnek fog tűnni, de szerintem jobb, ha tudod, mit gondolnak és hogyan állnak hozzá a pályázókhoz a munkaadók:

• Először is, amikor jelentkezel egy álláshirdetésre, kétszer olvasd el, hogy pontosan mik a követelmények (különösen végzettség, nyelvtudás, szakmai tapasztalat) és ne jelentkezz, ha nem felelsz meg minden kritériumnak! A jó munkahelyekre ma már olyan nagy a túljelentkezés, hogy a mindenben megfeleltek közül is csak azok rúgnak labdába, akik az alapkiíráson felül egyéb extrákkal (leggyakrabban adott iparágban szakmai tapasztalat, kapcsolatrendszerrel, speciális szakmai tudással) rendelkeznek.
• Az önéletrajzod legyen világos, áttekinthető és „rizsamentes”. Ne részletezd minden munkahelyednél fél oldalon, hogy ott milyen feladataid voltak, milyen személyes tulajdonságaid vannak (ez utóbbit nyugodtan ki is hagyhatod), hanem azt írd le, hogy milyen eredményeid voltak, ha voltak. Ha nem, akkor itt az ideje elgondolkoznod, hogy miért is van rád egyáltalán szüksége egy munkaadónak?
• A pályázatod (fényképes önéletrajz, motivációs levél) egyedi legyen, konkrétan arra a munkakörre és ahhoz a céghez szóljon, ahova pályázol. Tudom, hogy akár 100 helyre is be kell adnod, de megnyugtatlak, a "Tisztelt Cím!" megszólítású és az e-mail "cc mezőjében" 80 másik cég e-mail címére küldött pályázatok sorsa leggyakrabban a kuka, szóval teljesen feleslegesen dolgoztál vele.
• Amikor felhívnak a cégtől, hogy személyes interjúra egyeztessenek veled időpontot, akkor ne ecseteld, hogy 100 másik helyre is beadtad a pályázatod, és ne próbáld úgy kezelni a dolgot, hogy még ők érezzék lekötelezve magukat, amiért egyáltalán szóba állsz velük, és hajlandó vagy elmenni az interjúra, hanem légy udvarias és rugalmas! Már ez is a kiválasztási procedúra része!
• Mindig legyél udvarias!
• A személyes interjún igyekezz megérteni a kérdéseket, ennek érdekében inkább kérdezd meg még egyszer, és igyekezz pontosan a kérdésre válaszolni, lehetőleg 1-2 mondatban. Egy felvételiztető számára nincs idegesítőbb annál, amikor a pályázó mellébeszél, amikor 15 percig körmondatokban válaszol egy kérdésre, miközben nem válaszolja azt meg. Főleg a profi hr szakemberek – akik már ki tudja hány ezredik interjún ülnek – rendkívül türelmetlenek, és intoleránsak a mellébeszélő és körmondatokban fogalmazó pályázókkal. 
• Légy őszinte! Hidd el, egy profi hr szakember vagy szakmai vezető több ezer felvételi interjú után pontosan tudja, hogy mikor mondasz igazat, és mikor próbálsz pestiesen "vetíteni", teljesen felesleges másnak mutatnod magad, mint amilyen vagy. Ráadásul könnyen eshetsz abba a hibába, hogy a mutatott éned pont nem szimpatikus, miközben a valós meg nyert volna. Nem tudhatod ugyanis, hogy a felvételiztetést végzőnek pontosan milyen elvárásai vannak, ezért a legegyszerűbb és egyben legcélravezetőbb stratégia önmagad adni.
• Nyugodtan valld be hiányosságaidat, ha kérdezik, maximum vele párhuzamosan emeld ki valamelyik erősséged. Nincs hibátlan ember, ne is akarj annak látszani, viszont rendkívül fontos tudatában lenned az erősségeidnek, mi az, amiben jobb vagy az átlagnál?
• Az állásinterjún ne légy nagyképű, arrogáns, mert nem tudhatod, hogy ki ül veled szemben! Velem már megtörtént, hogy az interjún nagyképű, lekezelő pályázó fél év múlva megjelent egy ügyfelünknél, ahol 50 milliós informatikai rendszerre írtak ki pályázatot, és én is benne voltam a bíráló bizottságban. Amikor meglátott, teljesen lefagyott, ahogy mondják, erre aztán nem számított! Nem egyszer fordult már elő az ellenkezője is, amikor a pályázó nagyon szimpatikus volt végig a kiválasztás folyamán, de végül nem őt vették fel, viszont volt, amikor 3 hónappal, volt, amikor 2 évvel később újra találkoztunk és akkor már jött, látott, győzött!
• Vállalkozásoknál, magántulajdonú cégeknél, vállalatoknál (vagyis minden nem állami intézménynél és cégnél) ne légy nagyra a végzettségeddel, egyéb papírjaiddal, mert ott csak a valós tudásod, munkavégző képességed és múltbeli eredményeid számítanak.
• Ha már felvettek, akkor ne azért dolgozzál, mert ellenőriznek, mert elvárják tőled, hanem azért, mert egy korrekt ember vagy, aki ha megegyezik valakivel valamiben, akkor állja a szavát, sőt igyekszik többet és jobban teljesíteni! Ez úgy általában az életben a siker titka.
• Bármi legyen is a szakmád, igyekezz benne a legjobb lenni a világon, azaz folyamatosan képezd, fejleszd magad! Ezt ne azért tedd, mert elvárják tőled, és ne annyira, amennyire elvárják tőled, hanem emeld jó magasra a mércét, és annak igyekezz megfelelni. Garantálom, hogy ebben az esetben sokkal boldogabb ember leszel, mert a sikerélményeknek nagyon sok közük van a boldogsághoz, még akkor is, ha csak te tudsz róluk. Gyakran megdöbbent, hogy pl. értékesítők, vezetők képesek úgy 15 évet ledolgozni, hogy egy darab szakkönyvet nem olvasnak el, még csak eszükbe sem jut, pedig e szakmákban az ember élete végéig tudja magát fejleszteni, és így mennyivel jobb lehet(ne) az élete. Fontos, hogy profivá csak úgy válhatsz, ha autodidakta módon is fejleszted magad.

Meg kell azonban említenem egy esetet, amikor a fenti elvárásokat úgy, ahogy vannak, figyelmen kívül hagyhatod, amennyiben a szakmádban, területeden annyira kiemelkedően jó vagy, hogy szabályosan versengenek érted a munkaadók.

Kelkó Tamás