Az ötletemet vagy az időmet adom el a főnökömnek?

2016.01.14.

 

Lehet-e egy gyereket már eleve úgy nevelni, hogy a munkát ne kötelességnek, szükséges rossznak, hanem élvezetnek tartsa? Esetleg belevigye a saját kreativitását a feladatokba, így hamar megtalálva a saját útját - akár a vállalkozóvá válás felé. Átadható-e, megtanítható-e ez a szemléletmód már kisgyerekkorban? Alkalmas lehet-e a nevelés ilyesmire, hiszen hasonló ösztönzéssel a szülők rengeteg más célt is el tudnak érni gyermekeiknél.

 

Jake Johnson a Business Insideren ír arról, hogy hogyan próbálta a fiát, a hétéves Liamet abba az irányba terelgetni, hogy számára élmény és érték legyen a munka. Persze az olvasóktól kapott ezért hideget-meleget, de a megközelítés átgondolásra érdemes. Vajon egy sikeres, kreatív cég alapításában részt vevő szülő igyekszik-e otthon is átadni azt a hozzáállást, ami őt felnőttként a siker irányába terelte?

 

Zsebpénzt, de hogyan?

 

„Az egyik kulcskérdés a zsebpénz, szinte minden gyerek kap előbb vagy utóbb valamilyen formában zsebpénzt, de hogy a legjobb adni? Ha jól emlékszem, én is kaptam, nem volt teljesítéshez, elvégzett házimunkához kötve, inkább arra szolgált, hogy tanuljam meg beosztani, gyűjtögetni, ha a szeretnék magamnak valamit megvenni, fiatalabb korban egy cukrászdába elmenni osztálytársakkal stb., de egyébként mindent megkaptam, tehát nem ebből az összegből kellett ruházkodni vagy ilyesmi, amit több helyen is olvastam, hogy manapság divat. Aztán ezt persze az ember később igyekszik kiegészíteni valamilyen módon, használt, megunt játékokat eladásával, nyári munkával stb.

 

Saját gyermekeim kapcsán már többször felmerült a kérdés, hogy hogyan is legyen ez a zsebpénz-ügy, kapja feltételek nélkül vagy dolgoznia kelljen érte. Egyelőre rendszeres zsebpénz nincs, a nem szokványos ház körüli segítés esetén járhat díjazás. Vagyis nem jár pénz a mosogatógép kipakolásáért, az asztal megterítéséért, a zoknik párosításáért, vagy a saját szobában elpakolásért. Lehet azonban pénzt keresni levélsöpréssel, gazolással stb.

 

Hogy miért pont ezek a feladatok? Nyilván vannak nálam sokkal tudatosabb szülők, ahogy már fentebb említettem Jake Johnsont, aki saját fiánál a kereteket nagyon is a kitűzött célt szem előtt tartva alakította ki.

 

Gyerekkorában ő maga is bizonyos feladatok elvégzéséért kapta a heti, fix zsebpénzt. Először fia számára is ebben gondolkodott, hogy összeírják a segítségek listáját, aztán megállapodnak egy árban. Azonban az apának később más ötlete támadt, ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy az állandó összeg rossz üzenet a gyerek felé a pénzkezelés és kreativitás szempontjából is.

 

A problémamegoldás legyen eladó

 

A munkaadók leggyakrabban az alkalmazott idejét veszik meg, amelyen belül bizonyos feladatok elvégzését követelik meg tőle. Azonban mi van akkor, ha ezt az időt senki nem akarja megvásárolni, vagy nincs elég feladat? Akkor munka sincs. Ezzel szemben egy vállalkozó az ötletét viszi a piacra, amellyel valamilyen problémára ad választ, talál megoldást, és ezzel gyakran munkahelyeket is teremt. Mindezzel pedig pénzt csinál.

 

A másik negatív üzenet, hogy ha valaki nem érzi magáénak a feladatot, vagy vegyük akár a céget (érthetjük itt alatta a munkavállalói elkötelezettséget, lojalitást), akkor a cél gyakran az lesz, hogy a munka minél hamarabb, minél kisebb erőfeszítéssel elvégezhető legyen - elfogadható színvonalon, hogy azért az illető állása ne kerüljön veszélybe.

 

Egy vállalkozó ugyanakkor tudja, milyen fontos szerepe van a minőségi munkának, valamint az elvégzésébe beleadott szenvedélynek, hiszen ezen múlik, hogy fenntartható-e, működtethető-e a vállalkozás. Ez már csak azért sem mindegy, mert hiszen aki szenvedéllyel végzi a munkáját, szereti, egyfajta hobbiként éli meg, az egészen másként viszonyul hozzá, mint az az alkalmazott, aki alig várja, hogy jöjjön a hétvége és szabaduljon a munkahelyi kötelezettségektől. (Más kérdés, hogy egy vállalkozó ezt nem is teheti meg, hiszen teljesen sosem lehet kikapcsolni, ha valakinek a saját üzletéről van szó.)

 

Lehet vállalkozóvá felnőni

 

Jake Johnson álma a fia számára, hogy vállalkozói szemlélettel nőjön fel, ennek alapja, hogy azokért a munkákért kap ellenszolgáltatást, amelyeket ő maga talál magának, mint megoldandó feladatot. A házkörüli kötelességek elvégzéséért, mely teendőkön a család tagjai megosztoznak, ahogy anya és apa, ő sem kap fizetést. Ugyanakkor, ha ő maga felfedezi, hogy itt lenne az ideje a levélsöprésnek a kertben, amit el is végez, azért megkapja az előre kialkudott összeget.

 

A kisfiú már eggyel tovább is lépett az ösztönzés hatására, mert miután lemosta a nagyszülei autóját, gondolta, hogy az üzletet a nagynéniére is kiterjeszthetné, máris dupla pénzt keresve, a sikeren felbuzdulva pedig úgy döntött, ha nagy lesz, autómosót nyit. Ehhez pedig az apja segítségével az elméleti tervek meg is születtek. A marketing, finanszírozás szempontjából, persze egy hétéves érettségi szintjén.

 

Mindez gyerekesnek tűnhet, de a hozzáállásban és a szemléletmódban ott vannak a lehetőségek a jövőre nézve a kreativitásra, a saját ötlet megvalósítására, a problémák felfedezésére és azok megoldásának kísérletére, nem pedig egy már meglévő „kotta” szerinti gondolkodásra."

 

Az elfogadó, támogató családi háttér jelentősége

 

A dolognak ezt az értékteremtő részét hangsúlyozta Somlai-Fischer Ádám is, a Prezi egyik társalapítója. Aki kiemelte: az a fontos, hogy ne a pénz jelenjen meg célként, hanem az a munka, amely értéket teremt másoknak.

 

Mindazonáltal, mint a HR Portálnak elmondta, ők családjával a szülői modellt követik. Ő is kapott zsebpénzt gyerekkorában, amit beosztott és a szülei kiegészítették, ha olyasmit szeretett volna venni, ami szerintük hasznos volt számára, így például egy hangszert.

 

Mint mondja, „A szüleim modelljét követjük, az érték legyen a középpontban, ne a pénz, de kontrolláltan inkább kevés pénzt költsünk, hogy ne a pénzzel megszerezhető javak legyenek a gyerekek figyelmének középpontjában sem, hanem amiket maguk alkothatnak.”

 

A szülői hozzáállás nagyon sokat jelent egy szárnyait bontogató gyereknek. Ma sikeres cég alapítójaként, vezetőjeként úgy látja: a szülők hozzáállása segített abban, hogy meg tudták valósítani a kezdeti terveket, hogy bele mertek vágni és végig is vitték őket.

 

„A szüleim hittek bennem, mert látták, hogy szeretem, amit csinálok, és vannak, akik ezt értékelik. Már akkor, amikor még rizikós volt, például volt egy időszak, amikor az aktuális egyetememről elmondtam nekik, hogy már kinőttük, ezért nem járunk be órákra, nagyon aggódtak, de látták, hogy más területen meg sikereim vannak. Azt hiszem, az volt fontos, hogy rám figyeltek, és általam képzelték el az én jövőmet, és nem a saját vagy az ismerőseiknek fontos mértékek szerint."

 

 - A feltétel nélküli támogató szeretetet megkaptam - mondja Somlai-Fischer Ádám - és mi is megadjuk. Aztán persze sok mindent képzelünk a jövőről, és próbálunk okosan segíteni gyermekeinknek, hogy boldogan élhessenek majd. Ahogy változunk, változik a jövőről alkotott képünk, hogy alakítjuk, hogyan segítünk.

 

A Prezi társalapítója szerint sosem konkrét cél, hogy a gyereket vállalkozóvá nevelje, vagy esetleg abba az irányba terelje, hogy ugyanazzal foglalkozzon, mint ő. Ugyanakkor a számára fontos értékek képviseletét mindenképpen szeretné gyerekeinek is átadni. Saját munkája kapcsán pedig azt tartja fontosnak, hogy amellett, hogy élvezi és a hobbija is, az is értelmet ad neki, hogy látja, hogy mások boldogok attól, amit csinál.

 

Forrás: OutOfOffice